Így diplomázás előtt úgy gondolták a főiskolán, hogy még egyszer jó alaposan megszívatnak minket, végzősöket. Kiírtak ugyanis egy matematika tantárgypedagógia kurzust. Négy év alatt immár a harmadikat.
Így hát hosszú idő után újra kilenc óra előtt három órával kellett kelnem (smink, buszindulás, szadista tanár, aki nyolckor kezdi a tanítást, nincs mese, korán kellett kelni), s a buszon egy nyugdíjasokat megszégyenítő vetődés kellős közepén lehunyt szemmel ábrándoztam a második kávém után. Minek következtében majdnem sikerült az ülés mellett kikötnöm, ez pedig erősen előrevetítette, milyen lesz a tömbösített matekórám.
Hasznunkra fog válni, állította a tanár (miután ő bezzeg késett negyed órát), elvégre átnyálazzuk a kilenc államvizsga tételt. Ma ötöt, holnap négyet. Akarjátok tudni, hogy néz ki az első? Hát tessék!
A számfogalom alakulása az általános iskola alsó tagozatán. A számkör lineáris és strukturális bővítése. A tárgyi tevékenység szerepe a matematikai ismeretszerzésben.
Nem értitek, mi? Az még a kisebbik baj, a nagyobb problémák ott adódnak, hogy jómagam példának okáért a számfogalom nevű fogalommal sem vagyok tisztában. Na jó, most hazudok, mert ebből például zh-t írtam két éve, úgyhogy tudom, mi az a számfogalom, sőt, valójában ezt mindenki tudja, csak éppen elmagyarázni lehetetlen.
Az meg egy külön csoda, mikor az osztás tanítása kerül szóba. Tudtuk-e, hogy kétféle osztás van? Az egyik a bennfoglalás, a másik pedig a részekre osztás. Nem, nem mindegy, hiába mondtam a tanárnak, nagyon erősködött (bár igaza van, mégis csak ő szokott matek tankönyveket lektorálni, nem én). Mert a bennfoglalás, kérem szépen, az az, mikor a tulajdonomat képezi hat gyönyörűséges alma, s ebből elveszek kettőt, ráhelyezem egy cifra tányérra, majd még kettőt, s ezeket egy másik tányérra díszítem, s még kettőt - ezek is tányérra kerülnek. Hány tányéron van ennivaló? Három tányéron, gyerekek.
Na, a részekre osztás nem ez. A részekre osztás az, mikor van ugyanez a hat darab almád, és három tányérra szeretnéd őket egyenlően szétosztani. Hány alma kerül egy tányérra? Kettő. Hát nem mindegy? Még én se fogom fel, mi a különbség a két analógia között, nemhogy egy nyolcéves gyerek.
Sőt, olyan érdekes dolgokat is megtudtam ma, hogy a szorzás és az összeadás memorizálása az agyunknak nem ugyanabban a részében történik, hanem a nyelvi jelekkel együtt. Ergo, ha valaki jó nyelvtanból, szorozni is jól kell tudnia. Nem tudom, milyen tudós az, aki ezt kitalálta, de bemutatkoznék neki, s megérdeklődném, hogy akkor hogy is van ez a szorzással meg a nyelvtannal?
De a tanárnő nagyon lelkes volt. Igaz, negyed tizenkettő körül, úgy a negyedik tétel második részénél, amikor a függvényszerű gondolkodásmód kialakítását és a szabályjátékokat jártuk körül nagyon alaposan, egyszerre feljajdult szegény: "ó, érzem, hogy kezdem elveszíteni a társaságot, kicsúsznak a kezeim közül". (Még csodálkozott...) Nyilvánosan sosem bántanánk meg, ezért csak egy félmosoly kíséretében súgtam oda barátnőmnek, hogy valami itt nagyon nem stimmel. Eddig a kezében voltunk? Mert az én tudatomig ez az együttműködés valahogy nem jutott el. És ekkor még egy egész óra volt hátra. És holnap még ugyanennyi.
Vigasztalásul megajándékoztuk magunkat a végzősbál belépőjével. Illetve az ajándék szó nem egészen pontos: kifizettük, leperkáltuk, kicsengettük, leszúrtuk a belépő árát. Majd jövő pénteken korlátlan mennyiségben fogyasztunk az árából, hejhó.
