HTML

Így látja a világot egy közlési kényszeres ember

A blog a tapasztalataimról szól, és legfőképpen arról, hogyan látom a világot én, aki mániás közlési kényszerben "szenvedek".

Friss topikok

  • Lady Angel: @Equites Caesaris: Mert nincs aranykezed. Anélkül nem megy. (2009.08.10. 22:53) Kell egy ház
  • Lady Angel: Ááá, ez csak kívülről tűnik nehéz, fáradságos, utálatos munkának. Csak férfiszemmel. Bár nem tudom... (2009.05.06. 18:23) Szépül a nő
  • Lady Angel: Közölhetnékem támadt. Az én generációm már bővebben kifejtette egy másik generációnak, hogy égnek ... (2009.05.06. 18:15) Amikor az utolsókat rúgom
  • Lady Angel: @Equites Caesaris: Nem hiszem, hogy ez törvényszerű lenne. Jómagam olyasfajta pálma vagyok, amel... (2009.05.06. 18:11) Sablonszerelem
  • Equites Caesaris: Vajon melyik fórumról beszélsz mint rendszeres látogató? :))) Nem nehéz kitalálni, legalábbis úgy ... (2009.03.19. 16:55) A vitakultúráról

Linkblog

Sokkhatás

2009.05.07. 20:12 Lady Angel

Így diplomázás előtt úgy gondolták a főiskolán, hogy még egyszer jó alaposan megszívatnak minket, végzősöket. Kiírtak ugyanis egy matematika tantárgypedagógia kurzust. Négy év alatt immár a harmadikat.

Így hát hosszú idő után újra kilenc óra előtt három órával kellett kelnem (smink, buszindulás,  szadista tanár, aki nyolckor kezdi a tanítást, nincs mese, korán kellett kelni), s a buszon egy nyugdíjasokat megszégyenítő vetődés kellős közepén lehunyt szemmel ábrándoztam a második kávém után. Minek következtében majdnem sikerült az ülés mellett kikötnöm, ez pedig erősen előrevetítette, milyen lesz a tömbösített matekórám.

Hasznunkra fog válni, állította a tanár (miután ő bezzeg késett negyed órát), elvégre átnyálazzuk a kilenc államvizsga tételt. Ma ötöt, holnap négyet. Akarjátok tudni, hogy néz ki az első? Hát tessék!

A számfogalom alakulása az általános iskola alsó tagozatán. A számkör lineáris és strukturális bővítése. A tárgyi tevékenység szerepe a matematikai ismeretszerzésben.

Nem értitek, mi? Az még a kisebbik baj, a nagyobb problémák ott adódnak, hogy jómagam példának okáért a számfogalom nevű fogalommal sem vagyok tisztában. Na jó, most hazudok, mert ebből például zh-t írtam két éve, úgyhogy tudom, mi az a számfogalom, sőt, valójában ezt mindenki tudja, csak éppen elmagyarázni lehetetlen.

Az meg egy külön csoda, mikor az osztás tanítása kerül szóba. Tudtuk-e, hogy kétféle osztás van? Az egyik a bennfoglalás, a másik pedig a részekre osztás. Nem, nem mindegy, hiába mondtam a tanárnak, nagyon erősködött (bár igaza van, mégis csak ő szokott matek tankönyveket lektorálni, nem én). Mert a bennfoglalás, kérem szépen, az az, mikor a tulajdonomat képezi hat gyönyörűséges alma, s ebből elveszek kettőt, ráhelyezem egy cifra tányérra, majd még kettőt, s ezeket egy másik tányérra díszítem, s még kettőt - ezek is tányérra kerülnek. Hány tányéron van ennivaló? Három tányéron, gyerekek.
Na, a részekre osztás nem ez. A részekre osztás az, mikor van ugyanez a hat darab almád, és három tányérra szeretnéd őket egyenlően szétosztani. Hány alma kerül egy tányérra? Kettő. Hát nem mindegy? Még én se fogom fel, mi a különbség a két analógia között, nemhogy egy nyolcéves gyerek.

Sőt, olyan érdekes dolgokat is megtudtam ma, hogy a szorzás és az összeadás memorizálása az agyunknak nem ugyanabban a részében történik, hanem a nyelvi jelekkel együtt. Ergo, ha valaki jó nyelvtanból, szorozni is jól kell tudnia. Nem tudom, milyen tudós az, aki ezt kitalálta, de bemutatkoznék neki, s megérdeklődném, hogy akkor hogy is van ez a szorzással meg a nyelvtannal?

De a tanárnő nagyon lelkes volt. Igaz, negyed tizenkettő körül, úgy a negyedik tétel második részénél, amikor a függvényszerű gondolkodásmód kialakítását és a szabályjátékokat jártuk körül nagyon alaposan, egyszerre feljajdult szegény: "ó, érzem, hogy kezdem elveszíteni a társaságot, kicsúsznak a kezeim közül". (Még csodálkozott...) Nyilvánosan sosem bántanánk meg, ezért csak egy félmosoly kíséretében súgtam oda barátnőmnek, hogy valami itt nagyon nem stimmel. Eddig a kezében voltunk? Mert az én tudatomig ez az együttműködés valahogy nem jutott el. És ekkor még egy egész óra volt hátra. És holnap még ugyanennyi.

Vigasztalásul megajándékoztuk magunkat a végzősbál belépőjével. Illetve az ajándék szó nem egészen pontos: kifizettük, leperkáltuk, kicsengettük, leszúrtuk a belépő árát. Majd jövő pénteken korlátlan mennyiségben fogyasztunk az árából, hejhó.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: iskola tanítás

A bejegyzés trackback címe:

https://kozlesikenyszer.blog.hu/api/trackback/id/tr991108734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása