[Igazán hasznos dolog a dokumentumok között barangolni, olyanokra akadhat az ember, amiket hónapok, évek múltán is közzétehet, ha akar. És én akarok.]
Gyűlölöm a közhelyeket, utálok sablonszövegekkel élni. Többek között semmit nem mond nekem az a szókapcsolat, hogy "elvesztettem a lelkem másik felét", vagy az, hogy "mintha kitéptek volna egy darabot a testemből, úgy hiányzik". De mikor reszketve vágyódunk valaki után, sajnos megáll az ész, sajnos nem jut eszünkbe semmi frappáns. Akkor meghal a költő, a szép szavak valaki más agyában tanyáznak. És ilyenkor áttámolyog egy gondolat az emberen, hogy milyen elmés szókapcsolatokkal él a magyar nyelv: elvesztettem a lelkem másik felét. Annyira hiányzik, mintha a testemből kiszakítottak volna egy darabot, és erőszakkal elvonszolták volna tőlem. Messzire. És beletörődünk, hogy nem tudunk jobbat kitalálni.