HTML

Így látja a világot egy közlési kényszeres ember

A blog a tapasztalataimról szól, és legfőképpen arról, hogyan látom a világot én, aki mániás közlési kényszerben "szenvedek".

Friss topikok

  • Lady Angel: @Equites Caesaris: Mert nincs aranykezed. Anélkül nem megy. (2009.08.10. 22:53) Kell egy ház
  • Lady Angel: Ááá, ez csak kívülről tűnik nehéz, fáradságos, utálatos munkának. Csak férfiszemmel. Bár nem tudom... (2009.05.06. 18:23) Szépül a nő
  • Lady Angel: Közölhetnékem támadt. Az én generációm már bővebben kifejtette egy másik generációnak, hogy égnek ... (2009.05.06. 18:15) Amikor az utolsókat rúgom
  • Lady Angel: @Equites Caesaris: Nem hiszem, hogy ez törvényszerű lenne. Jómagam olyasfajta pálma vagyok, amel... (2009.05.06. 18:11) Sablonszerelem
  • Equites Caesaris: Vajon melyik fórumról beszélsz mint rendszeres látogató? :))) Nem nehéz kitalálni, legalábbis úgy ... (2009.03.19. 16:55) A vitakultúráról

Linkblog

Tündérek között

2009.02.26. 20:40 Lady Angel

Gyakran játszottam azt, hogy tanító néniként állok az osztállyal szemben, magyarázok (nem, nem a bizonyítványomat). Akkor, hét-nyolc évesen még fogalmam sem volt holmi frontális osztálymunkáról, csoportfoglalkozásról, differenciálásról, integrálásról, csak az számított, hogy beszélhettem, a képzeletbeli tanítványaim pedig szájtátva figyeltek.

Na igen, ez átalakult. Képzeletbeli tanítványokból valóságosak lettek, közben viszont az én motivációm szélnek eredt félúton. Persze beszélni még mindig imádok, az osztálymunkákról, differenciálásról továbbra is vajmi keveset tudok (pszt, a vizsgáztató tanárnak ne szólj!), és kiderült, ha nem a képzelet szülte gyerekek előtt állok, bizony a magyarázás már nem is olyan egyszerű feladat.

Tanítóképző főiskolára járni egyébként sem éppen leányálom, ha az embernek esze ágában sincs pedagógusi pályára lépni. Igaz, a többi szakmával, hivatással is így van, na de kinek mondják, hogy ha nem vették fel egyetemre, akkor legalább végezze el az orvosit vagy a jogi kart? Merthogy manapság a tanítókat így képzik. Így kerül gyerekek elé a magamfajta. És retteg. És nem alszik. És eszében sincs rutint szerezni. Első másfél évében még elhiteti magával, hogy ő megússza, neki talán gyakorlaton sem kell senyvednie, elég, ha megírja az óravázlatokat. Nem, nem, Kedves Olvasó, kiábrándítás folyik itt, mert gyermeki naivitásom vitt tévútra engem is, hiszen kegyetlenül az arcomba vágták: m-i-n-d-e-n-k-i részt vesz a tanítási gyakorlatokon. Nincs apelláta.

Képzeljük el a legkegyetlenebb rémálmunkat! Gondoljuk végig azt a feladatot, amit nemhogy nem szeretünk megcsinálni, hanem nem is tudunk! No, s képzeljük el ezeket a körülményeket úgy, hogy közben gyerekek tucatjainak - sőt, számításaim szerint már-már százainak - tudása nyugszik a vállunkon! Ezzel a tudattal ballagok el minden gyakorlatomra. [És mielőtt szemöldököt összehúzva kérdeznéd, Kedves Olvasó, azért teszem, mert muszáj, a valamit valamiért elv szellemében, hiszen csak úgy lehetek diplomás kommunikátor, ha mellette diplomás tanító is leszek, bár kétségkívül nem a legelőnyösebb árukapcsolás ez.]

Aztán mindig jönnek ugyanazok a körök. Én állok a valóságos kisdiákok előtt, és valami számomra eleddig megfejthetetlen okból kifolyólag majd' mindegyik a spanjának/pótanyukájának/nővérének tekint. Illetve ide kapcsolódik még a "legyünk szerelmesek a *kistanítónénikbe*" kérdéskör is. Én nem tudom, mi van ezekkel az alsós kisfiúkkal, de olyan áhítattal néznek ránk, hogy komolyan zavarba lehet jönni tőle. Az egyik bájos, a másik sunyi, a harmadik eleven, de mindegyik imádnivaló, és úgy vigyorognak, somolyognak, mintha legalábbis egyetlen feladatuk lenne órán: engem elcsábítani. Fel is vagyok háborodva miatta rendesen.

Szóval ott vannak ezek huszonhatan (most éppen annyian). És bár a motivációmat  ők sem tudták visszaadni, segítettek abban, hogy a főiskolai éveim legnehezebb időszakát ne szájhúzogatva töltsem, hanem örömmel gondoljak rá(juk). Mert ezek tündérek. Ördögi tündérek.

4 komment

Címkék: tanítás

A bejegyzés trackback címe:

https://kozlesikenyszer.blog.hu/api/trackback/id/tr24968410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nihilke 2009.02.28. 00:00:50

hát nem irigyellek. sokáig hittem, hogy valamilyen csoda folytán megúszhatom a kiselőadásokat/prezentációkat. végülis egészen a fősuli 3. évéig sikerült is:D

nyolcadikban volt, hogy nekünk kellett a kicsikre figyelni pl. tanári megbeszélések miatt. ketten vigyáztunk egy osztályra. nekem másodikosok jutottak. rohadtul nem tudtam velük mit kezdeni. folyton szivattak a kis szörnyetegek:D még jó, hogy a másik csaj nagyjából le tudta őket foglalni.

Lady Angel 2009.02.28. 13:18:53

@nihilke:

Pedig őket még könnyű lefoglalni, mert minden szavadat isszák tátott szájjal és kanyar nélkül. Nem kérdőjelezik meg, mert te vagy az isten(nő). Bár én most negyedikben is istennő lettem. :D

nihilke 2009.02.28. 16:35:19

ááá, én nem tudtam velük mit csinálni. pláne nem 14 évesen:) nyáron kb. 10 percre rámbízták a 3 éves szomszéd kissrácot, de nem nekem való ez a feladat:D az a baj, hogy fogalmam sincs, milyen értelmi szinten vannak és mit lehet nekik mondani meg hogyan. sosem volt kisgyerek a közelemben. meg tanárként kicsit talán másabb. ott megvan a konkrét anyag. de jó ez. örülök, hogy istennő vagy:D

Lady Angel 2009.03.01. 14:20:39

@nihilke:

Na nekem a konkrét tananyaggal mindig problémáim akadtak. :D Sokkal könnyebb úgy kommunikálni velük, ha nincs az óra keretei közé szorítva az egész. Azt viszont én is egy évig tanultam, milyen értelmi szinten vannak egy bizonyos életkorban, de ha eleget lennél közöttük, rájönnél hamar. :) Egy viszont biztos: nem hülyék. :))
süti beállítások módosítása