Nemrégiben olvastam egy blogon (hehehe), hogy felmérést végeztek, vajh' melyik az a tíz szó és kifejezés, amelyiket az angolok leginkább rühellnek. Hozzászólások sorjáztak a magyar "utálatosokról" is. Bár nem kapcsolódik szorosan a témához, én könnyfolyatva kacagtam rajtuk. Álljon hát itt az a tíz kifejezés, amitől az én zsebemben is kinyílik a bicska, és le tudnék ugrani a földgolyóbisról! (De lehet, hogy több lesz tíznél, nem vállalok felelősséget.)

Első helyre kívánkozik a korrekt. A halálom. Igaz, közrejátszik az is, hogy a volt osztályfőnököm, aki a matematika világába igyekezett az osztályt bevezérelni (matematikai kifejezéssel élve szigorú monoton csökkenő sikerrel - humán osztály voltunk, ez van), folyton ezt használta. Ráadásul ha mindenütt ezt hallom, hajlamos vagyok direkt nem használni egy szót. Na, ez ilyen. Manapság minden korrekt.

És minden abszolút! Ezt legtöbbször a nagyon értelmes nők használják, akik a testükből élnek (nem, nem a prostitutált szóval illetett kurvákra gondolok), és a tévében mutogatják őket (bár ha jobban belegondolok, azok), a plasztikai operációikat élőben, és azt hiszik, hogy e szótól értelmesebbnek fognak tűnni. Egyébként nem.

Viszont ha nem értelmes, legyen legalább "celeb". Azért nem vagyok hajlandó idézőjel nélkül leírni ezt a szót (vagy micsodát), mert a magyar agyam képtelen befogadni a celebrity szó félig magyarosítását. Arról nem kezdek külön értekezést, hogy körülbelül mennyibe nézem a "celebeket" (könnyen elintézhetem: semennyibe), de azt fel nem foghatom ésszel, hogy miképpen lett az ismert emberből "celeb". És ha még nem lenne elég, tetézik a bajt azzal, hogy összekeverik a sztárokkal. Egyszer majd kifejtem azt is, mi a különbség a kettő között, de van. És nem a "celeb" javára.

De hát ízlések és pofonok, mondják sokan. Miután rendszeresen vitázom filmekről mind virtuálisan, mind pedig szóban, szeretek érvelni, és szeretek érveket hallani. Persze nem csak filmekről, egyéb szubjektív, ám mégis jól körülhatárolható témákról is (leginkább egyéb művészetekről). Aztán mikor egész jó beszélgetés kerekedik, egyszer jön valaki ezzel: ízlések és pofonok. A lehető legalattomosabb, legsunyibb vitát lezáró kifejezés, amit valaha hallottam. Szabad fordításban annyit tesz: "na jól van, lusta vagyok arra, hogy elmondjam a véleményemet, azt viszont mindenre rá lehet húzni, hogy különbözünk, de eszemben sincs meggyőzni téged". És persze az arcodba vigyorog mellé (nyilván csak személyesen).

Van olyan is, aki ezzel operál: szerény véleményem szerint. Ettől a szókapcsolattól a falnak tudnék ugrani. Ezt is le lehet fordítani ékes magyar nyelvre: "van véleményem az ügyről, de még véletlenül se higgyétek, hogy én ezt majd fel is fogom vállalni". Aztán persze a lusta dögök nem képesek még csak ki sem írni, így hát a kifejezésből szvsz lett.

No comment! mondanám erre ezt, ha nem sorolnám a tíz leggyűlöltebb kifejezés közé. Igen, már azért vérzik a szívem, hogy nem magyar a kifejezés, de a háttérben meghúzódik az a fajta replikázási kísérlet, mikor az ember már végképp nem tud mondani semmit, de azért csak a másik után dob még egy szurkapiszkát. Pfujj!

Ennél jobban már csak egyetlen "vége"-kijelentést törölnék a föld színéről, s az nem más, mint az ennyi (alkalmanként különböző írásjelekkel is ellátva - leginkább felkiáltójellel). Ezt meg a már nagyon felnőttesen viselkedő 12-18 évesek szokták használni (+,- egy-két év). Biztosan éreztük már, milyen az, ha a gerincünkön végigszalad a hideg. Na, ennek hallatán minden egyes csigolyámon táncol egyet az a bizonyos hideg.

No de nem oltogatom itt a tinédzsereket. Bár nagyjából már körvonalazódott előttem, hogy mit jelent ez a szó, s remélem, jó helyen használom most, még mindig értetlenkedve állok egy nem létező értelmű szó előtt, amit mégis annyian használnak. Én speciel maximum a lámpát oltom le, esetleg a tüzet el, de hogy manapság már embereket is lehet oltani, sőt, mi több, oltogatni (gyakorítóképzővel ellátva, nem ám csak úgy ukmukfukk!), egészen elképesztő.

Viszont mivel nagyon művelt vagyok, szoktam könyveket kiolvasni (vagy attól lettem művelt, fene tudja). Tehát nagyon szeretem kiolvasni a betűket a lapokról. Az egyik legmegterhelőbb mind vizuálisan (olvasva), mind pedig auditív módon (hallva) ez a szó. Tulajdonképpen dobhártyaszaggató és retinaégető.

Viszont aki tényleg szeretné a retináját kitenni a halálos kórnak, az most figyeljen ide! Mert sorolom! Am, deh, vok, ien, oan, mien, sztem, h, m, nemtom - a teljesség igénye nélkül. Ezek a rövidítések. Amit úgy állít be az ezeket használók tábora, mint üdvözlendő, életet megkönnyítő adományt, mert ennyivel is rövidebb időt kell szentelni a pötyögésre. De kérdem én: minek pötyög az olyan ember, akinek nincs ideje arra, hogy egy tizedmásodperccel többet szánjon egy szóra?

Összegezve tehát:

• korrekt
  
• abszolút
  
• "celeb"
  
• ízlések és pofonok
  
• szerény véleményem szerint
  
• no comment
  
• ennyi
  
• olt(ogat)
  
• kiolvas
  
• am, deh, vok, ien, oan, mien, sztem, h, m, nemtom (továbbra is a teljesség igénye nélkül)
  

Ez hát a tíz kicsi indián. Most lehet homlokot az ajtófélfához dörgölni.